A TÉL

244. szám
2019. december 1.

A TÉL

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

      Elérkeztél hát, óh didergő december,
      Mert decembert vett rá minden okos ember.
      Mormoló szelei a hideg északnak
      A ház ereszére jégcsapokat raknak.
      A vizekre, ámbár a vízi istenek
      Haragusznak, márvány hídat építenek.
      A sík mezőségen hóhalmok épűlnek,
      Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek.
      Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta,
      Melynek köszöntőjét a Teremtő írta.
      Sötét üregibe a mély barlangoknak
      Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak.
      A farkas, a róka együtt hébe-hóba
      Az erdőre mennek együtt prédálóba.
      A bagoly a fagyos fa hideg odvában
      Keservesen huhog szűntelen búvában.
      A varjak, e télnek madari, a tornak
      Örűlvén, mihozzánk a városba forrnak.
      Az ember a Bakhus innepét szenteli,
      Kulacs az óldalán, tokajival teli.
      Így, noha truccára a kegyetlen télnek,
      Az emberek öröm s nyájasság közt élnek.