100 ÉVE SZÜLETETT LÉNÁRD SÁNDOR

134. szám
2010. április 1.

      Száz éve, 1910. március 9-én született Lénárd Sándor orvos, író, költő, műfordító, polihisztor, a Micimackó latinra fordítója. Budapesti polgárcsaládból származott, magántanárok oktatták többek között költészettanra is, első versét, a Kun Béla, a nagy gazember kezdetűt kilencéves korában írta.
      Az első világháború és a Tanácsköztársaság alatt Fiumében, Bécsben, majd Klosterneuburgban éltek, Lénárd az ottani gimnáziumban érettségizett. Már ekkor megmutatkozott sokoldalú tehetsége: kiválóan zongorázott, sportsikereket ért el, magyar költőket fordított németre, a Faustot magyarra, s népszerű volt a lányok körében is. Érettségi után a bécsi egyetem orvosi karára járt.
      Az erősödő nácizmus elől 1938-ban Rómába menekült, ahol az olasz mellett megtanult spanyolul, norvégül és hollandul, s nyelvtudása révén kisebb munkákhoz is hozzájutott. 1942-től már orvosi feladatokat is ellátott, disszertációkat írt és tanulmányokat folytatott. A háború utáni években az amerikai hadseregnek dolgozott, majd Rómában a Római Magyar Akadémia orvosa lett. Elmélyedt az olasz konyhaművészetben is, e gasztronómiai kalandozás emlékét őrzi nagy sikerű A római konyha című kötete.
      1948-ban magyar ismerősei hazahívták, de inkább Brazíliába utazott, s Parana államban, egy ólombányában lett felcser, sebész, szülész és gyerekorvos egyszerre, s emellett tanított is. 1953 és 1956 között Sao Paulóban dolgozott, portugál nyelvű egészségügyi lapot indított, Bécsben kiadatta Ex Ponto című kötetét, s bekapcsolódott a brazíliai Kultúra című magyar lap munkájába.
      A déli Santa Catarina állam egy kis településén, a jórészt indiók és német telepesek lakta Dona Emmában vásárolt patikát, ahová családjával visszavonult. A településen gyógyított, kertészkedett, esténként orgonált, hallgatta a bennszülöttek varázslatos történeteit, s fáradhatatlanul írt.
      1959-re elkészült a latin nyelvű Micimackó-fordítással, amely világszerte óriási sikert aratott. 1967-ben magyarul is megjelent fanyarul bölcs életrajzi-szociológiai regénye, a Völgy a világ végén, s napvilágot látott az Egy nap a láthatatlan házban című kötete is. 1972. április 13-án bekövetkezett halálát szívinfarktus okozta. Halálhírét ötnyelvű, saját kezűleg írt és illusztrált értesítőn közölte a világgal.
      http://ujkonyvpiac.hu/hirek.asp?id=5629