FRANCOIS VILLON

151. szám
2011. szeptember 1.

FRANCOIS VILLON

A TESTAMENTUM

      I.
      Az őszi sárban már magamban járok,
      s lábam nyomában a Kaszás üget,
      hajam deres lett és az utcalányok
      másnak mutatják már a mellüket,
      s a csillagok is már fakóbban égnek,
      mint egykor égtek, mikor este lett:
      ajánlom bűnös lelkemet az égnek,
      s az út sarának vézna testemet.
      …
      XXXIX.
      Lelkemet tehát az Úrnak ajánlom
      (vedd tolladat és írd, Frémin papom),
      a többit a sárnak és azt kívánom,
      ha elköltöznék innen egy napon:
      hogy minden cókmókomat pénzzé téve
      temessetek el s azt, mi megmarad,
      dobjátok az első koldus kezébe,
      ki elétek akad.

      XLVIII.
      S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
      oda, hol szebben szaglik a virág;
      s talán, ha majdan kettőezret írnak
      Krisztus után, még tudja a világ,
      hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
      s mély serlegekből hogy itta a bút,
      s hogy indult végül álmos és kanyargó
      vizekre, honnan nincsen visszaút.

Részlet
Faludy György fordítása
2006. szeptember 1-én, 5 éve hunyt el Faludy György, s szeptember 22-én lenne 101 éves.
http://mek.oszk.hu/00500/00528/00528.htm#8