Nyugati Hírlevél

180. szám
2014. február 1.


ALEXANDER PUSKIN
TATJÁNA LEVELE

      Én írok levelet magának -
      Kell több? Nem mond ez eleget?
      Méltán tarthatja hát jogának,
      Hogy most megvessen engemet.
      De ha sorsom panaszszavának
      Szívében egy csepp hely marad,
      Nem fordul el, visszhangot ad.
      Hallgattam eddig, szólni féltem,
      És higgye el,hogy szégyenem
      nem tudta volna meg sosem,
      Amíg titokban azt reméltem,
      Hogy lesz falunkban alkalom,
      S hetenként egyszer láthatom;
      Csak hogy halljam szavát, bevallom,
      Szóljak magához s azután
      Mind egyre gondoljak csupán,
      Éjjel-nappal, míg újra hallom.
      Mondják untatja kis falunk,
      A társaságokat kerüli,
      Mi csillogtatni nem tudunk,
      De úgy tudunk jöttén örülni.
Részlet

© Nyugati Hírlevél - 2014