6. szám
2023. augusztus 16.

A MAGYAR ÁLLANDÓ ÉRTEKEZLET (MÁÉRT) TANULSÁGAI

A rendszerváltozást követő magyar politikatörténet nevezetes eseménye volt, amikor 1996-ban az első Magyar-Magyar Csúcstalálkozót megrendezték. Ez hivatalosan a "Magyarország és a határon túli magyarság" címet viselte. Szépséghibája volt, hogy erre nem hívták meg a nyugati magyarság képviselőit. A szerencsétlenül megszövegezett zárónyilatkozatnak rendkívül kedvezőtlen külföldi visszhangja lett, beleértve az Egyesült Államok kormánya és kongresszusi képviselőinek tiltakozását is.              A Magyar-Magyar Csúcstalálkozók sorában a következő állomást a Pápán, még ugyanabban az évben megrendezett tanácskozás jelentette. A helyzetre jellemző volt, hogy azon az akkori magyar kormány nem képviseltette magát, részt vett ugyanakkor a Magyarok Világszövetsége elnöke, de azon sem voltak ott nyugati magyarok képviselői.              Újabb ilyen jellegű politikai rendezvényre csak az Orbán kormány megalakulása után került sor 1999. februárjában. Erre a nyugati magyarok képviseletében a Világszövetség nyugati régiója is meghívást kapott. Nagy eredménynek számított, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakulásával ez a szervezés intézményessé vált, amely az Alkotmány 6-ik paragrafusa 3-ik bekezdése alapján megszabta a résztvevők körét, az intézmény funkcióját és működését. Az Alkotmány idézett szövege megállapítja, hogy "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért, és elmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását".              Az ez év November 11 és 12-én megrendezett "MÁÉRT Második ülésén" valamennyi magyarországi parlamenti párt, a határon túli parlamenti és tartományi képviselettel rendelkező politikai szervezet vezetői, valamint a nyugati magyarság részéről az egyetlen világszerte Országos Tanácsokkal rendelkező Magyarok Világszövetsége (illetve annak nyugati régiója) képviselője vett részt. Nevezetesen Papp László, az MVSZ nyugati régió elnöke (USA) és Bihari Szabolcs a régió elnökhelyettese (Svédország).              Az értekezletet megelőzően a Magyar Kormány 1079/1999 (Július 7) határozata alapján, a MÁÉRT eredményes működésének elősegítése érdekében, október folyamán létrehoztak hat szakértői bizottságot. Ezek oktatási, kulturális, gazdasági egészségügyi és szociális, állampolgársági és önkormányzati, valamint az európai integrációval kapcsolatos témákkal foglalkoznak. A bizottsági szakértőket ugyanazok a pártok és szervezetek delegálták, akik a MÁÉRT-en részt vesznek. A bizottságok nyugati magyar szakértő tagjai a következők: Oktatás: Dr. Nagy Károly (USA) egyetemi tanár, Kulturális: Deák Ernő (Ausztria) történész, szerkesztő. Gazdasági: Bihari Szabolcs (Svédország) mérnök, gazdasági szervező, Egészségügyi és szociális: Dr. Szutrély Péter (Németország) orvos, Állampolgársági és önkormányzati: Papp László (USA) építész, önkormányzati képviselő, a Demokrata Párt Kisebbségi (Ethnic) Tanácsának tagja.              A kétnapos tanácskozás zárónyilatkozata szerint a MÁÉRT résztvevői történelmi jelentőségű ténynek minősítették, hogy Magyarország a NATO teljes jogú tagjává vált. Szerintük ez a fejlemény és a térség számos más eseménye, jelentősen hozzájárult Közép és Kelet-Európa biztonságának és stabilitásának erősödéséhez. Ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy több határon túli magyar közösség helyzete még mindig veszélyeztetett. A főbb problémák között megemlítették a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvényt, és a nacionalista erők fokozottabb aktivitását Erdélyben, s elengedhetetlen, hogy a szomszédos országok eleget tegyenek az Európa Tanács-i felvételük során tett vállalásaiknak. A MÁÉRT különösen pozitívan értékelte az alapítványi magyar egyetem létrehozását és a Magyar Kormány kétmilliárd forintos támogatását az erdélyi magyar oktatási intézmény számára.              A résztvevők támogatásukról biztosították a vajdasági magyarok három lépcsős autonómia tervezetét. Végül üdvözölték, hogy "az EU Bizottság országjelentése megerősítette Magyarország felkészültségét az EU-s csatlakozásra, valamint az Európai Unió Bizottságának javaslatát a csatlakozási tárgyalások kiterjesztéséről Szlovákiára és Romániára".              A legnagyobb vitákra és éjszakába nyúló egyeztetésre a határon túli magyarok statusával és jogállásával kapcsolatos kérdések adtak alkalmat. Végülis a zárónyilatkozat kompromisszumokkal hozott, de konszenzuson alapuló szövege javasolta, hogy a határon túli magyarok magyarországi jogi helyzetének szabályozására új, u.n. status törvényt alkossanak. "A résztvevők tekintettel a határon túli magyarság ez irányú igényére, felkérik a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy Magyarország és a határon túli magyarság együttműködéséből fakadó előnyök érvényesítése érdekében, megerősítve a nemzeti összetartozás tudatát, Magyarország és a szomszédos országok közös integrációs törekvéseivel összhangban vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi jogállása törvényi szabályozásának megteremtését. Ennek elsődleges célja a szülőföldön maradás esélyeinek és lehetőségeinek erősítése". Ez a kérés egyben része annak az önálló képviselői indítványnak is, amelyet Dr. Csapody Miklós (MDF) nyújtott be a Képviselőházban "A külföldi magyarok különleges jogállásáról szóló törvény előkészítéséről".              Hosszas vita és egyeztetés után sem került be a zárónyilatkozatba a nyugati magyarok kérését közvetítő mondat, amely szerint: "Figyelembe véve a nyugaton élő magyarság erre vonatkozó igényét, vizsgálják meg a külföldön élő állampolgárok szavazati jogát ténylegesen biztosító törvénymódosítás lehetőségét". Bár a Miniszterelnök határozott támogatása és a Külügyminiszter ígérete a törvényjavaslat benyújtására kielégítette volna a nyugati résztvevők igényét, az ellenzéki pártok képviselői (MSZP, SZDSZ) merev elutasítása megakadályozta a kérdés érdemi felvetését. Fontoltuk, hogy tiltakozásunk kifejezéseképpen nem írjuk alá a zárónyilatkozatot. Ez esetben az FKgP és néhány határon túli képviselő aláírása is kérdésessé vált volna és ezzel az egész MÁÉRT ülés eredményessége meghiúsul. Végül engedtünk a rábeszélésnek és ellenérzéssel ugyan, de hajlandó voltam az MVSZ részéről a dokumentumot aláírni.              A Szocialista Párt képviseletében Tabajdi Csaba képviselő világossá tette számunkra, hogy az elutasítás legfőbb oka az a sértődöttség, amit az ellenzék érez amiatt, hogy egy ilyen lényeges kérdésben a Kormány szándékáról a média útján értesülnek, és nincs erről pártközi egyeztetés. Végül is a nyugati magyarok ügyét túszként tartották a kormányzó és ellenzéki pártok közötti viszályban.              Felszólalásomban kifejtettem, hogy kérésünk az általános állampolgári jogok érvényesítésére irányul, amely egyáltalán nem jelentené a magyar választók döntésének befolyásolását, hiszen a külföldön élő igazolt (magyar útlevéllel rendelkező) állampolgárok száma elenyésző. Ugyanakkor rendkívül nagy lenne egy ilyen gesztusnak a szimbolikus jelentősége a kölcsönösség és méltányos partneri viszony kialakításában azzal a nemzetrésszel, amely külföldön oly hasznos és értékes tevékenységet folytat a magyarság érdekében. Az ország többet nyerhet ennek a jognak a megadásával, mint amennyit (egyesek vélt félelme szerint) veszíthet miatta. Rámutattam arra a magyar választójogi törvényben rögzített anomáliára is, hogy még az igazolt választójoggal rendelkezők sem szavazhatnak, ha a választás időpontjában nem tartózkodnak a szavazás helyszínén. Az 56-os nemzedék elismerése és a következő nyugati magyar nemzedékek megnyerése és megtartása érdekében kell az anyaország hívó szava, a gesztus értékű megnyilatkozás, hogy ők is a magyar nemzet egyenértékű tagjai, bárhol is éljenek a világban.              A történtek cinikus értékelői máris kételkedni kezdtek abban, hogy a kormány szándéka a kettős állampolgárok szavazati jogának érvényesítése érdekében őszinte-e. Hiszen ha valóban akarják a választási törvény módosítását, amely 2/3-os támogatást igényel, igyekeztek volna az ellenzéket előre megnyerni az ügynek, akiknek a szavazata nélkül lehetetlen eredményt elérni. Így végülis a mi vállunkra nehezedik a feladat, hogy az ellenzéket meggyőzzük kérésünk méltányosságáról.              A csalódás ellenére néhány pozitívummal zárult számunkra a Magyar Állandó Értekezlet novemberi ülése. A nagy sajtóvisszhang következtében a magyar közvélemény tájékozódhatott ügyünkről és általában a nyugati magyarok fontosságáról a nemzet egészének szempontjából. A kormány határozott formában nyilvánította ki, hogy programjába vette a kettős állampolgárok szavazati jogának érvényesítését. Ugyanakkor ígéretet kaptunk az ellenzék képviselői részéről is arra, hogy amikor a törvényjavaslat parlamenti tárgyalására kerül sor, a kérdést érdemében hajlandók megvizsgálni. A következő felvonás December 8-án következik, amikor a Parlament Külügyi valamint Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságai meghallgatásunk során foglalkoznak majd a nyugati magyarok ügyével.              Papp László >>

© Nyugati Hírlevél - 2023