ADY ENDRE

114. szám
2008. augusztus 1.

ADY ENDRE

A PERC-EMBERKÉK UTÁN

      Otthon bolondját járja a világ,
      Majmos, zavaros, perces, hittelen,
      Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
      Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.
      Magyar Bábelnek ostoba kora,
      Ments Atyaisten, hogy bennelegyek -
      Engemet kötnek égbeli jegyek
      S el kell hogy jöjjön nászaink sora.
      Most perc-emberkék dáridója tart,
      De építésre készen a kövünk,
      Nagyot végezni mégis mi jövünk.
      Nagyot és szépet, emberit s magyart.
      Robogok honról rejtett vonaton,
      Ebek hazája ma, nem az enyém -
      S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
      Még a holttestem is ellopatom.
      Ez a ricsaj majd dallá simul át,
      Addig halottan avagy éberen,
      Pihenjen a szent láz s az értelem,
      Míg eltűnnek a mai figurák.
      Magyar leszek majd hogyha akarom,
      Ha nem sutáké lesz itt a világ,
      S fölcsap minden szent és igazi láng
      Rejtekből avagy ravatalon.